Az űrből számolják a bálnákat a kutatók

A szakemberek által kidolgozott automata rendszer nagyon nagy felbontású műholdfelvételek és egy képfeldolgozó szoftver révén észleli a vízfelszínen és annak közelében úszó nagytestű emlősöket.

A kutatók az argentin Valdés-félszigetnél található Golfo Nuevo egy 113 négyzetkilométeres területén végeztek próbaszámításokat, ez a terület ugyanis arról híres, hogy a déli simabálnák (Eubalaena australis) ott hozzák világra a kicsinyeiket.

A Plos One című folyóiratban közölt írásukban a szakemberek rámutattak arra, hogy a módszer hatalmas előrelépést jelent az űrből végzett korábbi számítási próbálkozásokhoz képest és forradalmasíthatja a bálnaszámlálási módszereket. Az ilyen cenzusokat jelenleg a partról vagy hajók és repülők fedélzetéről végzik, ám ezek az eljárások csupán kis területet képesek lefedni. Egy automata, műholdas módszer azonban jóval kisebb költséggel sokkal nagyobb óceánterületet képes bevizsgálni.

"Ahogy a műholdképek felbontása növekszik és a képelemzési módszereink is fejlődnek, sokkal több fajt leszünk képesek megfigyelni, akár más területeken is" - húzta alá Peter Fretwell, a brit antarktiszi kutatóprogram (BAS) munkatársa. "Lehetővé válna egész populációk számlálása és idővel azok vonulási irányának a nyomon követése is " - tette hozzá a szakember.

A kutatók a jelenleg elérhető egyik legfejlettebb kereskedelemi Földmegfigyelő műholdat (a WorldView-2-t) használták. Mint elmondták, annak ellenére, hogy óriási állatokról van szó, a bálnák mégis mindössze néhány pixelt tesznek ki a műholdfelvételeken - adta hírül a BBC News.

A vizsgálat helyszínéről készített képek manuális elemzésekor 55 "valószínű" és 23 "lehetséges" bálnát, valamint 13 felszín közelben lévő teremtményt azonosítottak a szakemberek. Az automata vizsgálat a lehetséges bálnák 89 százalékát találta meg. A siker ellenére Fretwell rámutatott, hogy a módszernek vannak korlátai. A zavaros vagy homályos víz például megzavarja a vizsgálatot. A kutatók ugyanakkor hisznek abban, hogy a műholdas számlálás rendkívül hasznos környezetvédelmi eszközzé válhat.

A déli simabálnák remek célpontjai voltak a tanulmánynak, ezek az állatok ugyanis majdnem a kihalás szélére kerültek a 20. század elején. Lassú, felszín közeli mozgásuk miatt remek vadászcélponttá váltak. Számuk valamelyest növekszik, de a populációjuk méretének megállapításhoz szükséges megfelelő módszer hiányában nehéz megmondani, hogy pontos mennyien vannak.